Ünnep2


Rámosolyogsz mindre, aki idegen,
belémarsz a barátba,bár szívesen
visszavennéd három percen belül,
de éhes vagy, s a kajád mindjárt kihűl..
Karácsonykor egyedül a magány
juthat túl a sok zabáló zaján.
Nem segít a mosoly, vagy a figyelem,
nem visszhangzik haragoddal idebenn.
Vége, lemegy három napon belül,
s az ünnep végre hétköznapra derül.




Nekem a Riviéra

Szürkének még sosem láttam.
Aszfalt az ég, vihart sejtve
gyalog, futva, két keréken
menekül a vásári nép.
Visszanézek, Tihany veszve:
függöny mögül nézi a Nap.
Eső az, s ha nem sietek,
pár cseppje a nyakamba csap.
Szeszélyes társ, pocsék barát.
Ne bízz benne, ha a túlpart
láthatatlan, magyar tengert
nem teremt a párás furfang.
Tükröt tart a faggatónak,
ha a felhő fölé hasal.
Azt hinnéd, hogy kiismerted,
pedig sodra titkot takar.
Talán, mikor morcos az ég,
s különválik kék-zöld sávja,
vagy ha végre nem haragszik,
akkor nézném utoljára.

A megbocsátás nevében



Kicsöng a remény,
foglaltat jelez
a balsejtelem.

Géphang se üzen,
kevésnek elég
sípszó után katonadolog.

Megnyúlt a szalag,
előre sosem,
de visszafele sem forog

Rem-szakasz vívja
a büszkeségbe
fulladt forradalmat.

Zászlót döf bele,
megreped
a mosom kezeim jege.

Ébred a tudat,
álmos még a tükör,
hazudni vak vallatóinak.       

Itt jön a nap
a megbocsátás nevében