Szemcse

Halvány heg az arcomon.
Elkapartam valami potom
kis sebet.
Most nem neked,
már csak úgy lealapozom.
Nem repül, inkább csak oson...
Mennyi idő telt el?
Lassú varasodás,
minden nap egy rovás.
Mekkora klisé, de
működhet, kivéve
és berakva,
mint a kontaktlencse,
ha bosszantja egy apró szemcse.
Tessék. Már
nem is látszik.
A kelléktár
tele, egy színész sem játszik
különbül. Vastaps,
a függöny legördül.

Karácsony

Kakaó a tejbegrízre,
disznóvágás minusztízbe.
Orrvérzésig tomésdzserri,
bodzaszörpből tízliternyi.
Krumplicukor, turbórágó,
Szabad Földből papírcsákó.
Énekkar és sportfogi,
síntengerben szolnoki
nagyállomás kalauzzal,
kirándulás különbusszal.
Karácsonyok, s várva-várt
visszaszámlált éjszakák.
Konyhaszekrény, fűszerillat,
bögrémből már rég elillant
gyerekkorom megkísért,
hát hazamegyek bejgliért.

Pillanat

A téren már csak te maradsz
kiürült, csak tiéd.
Ernyő, lámpa, szúnyogok,
a lelked is kiég.
Az érzés újra elkapott,
és csöndben álldogálsz,
mert még egy ember elhagyott,
s még mond egy áldomást.
Majd útnak indul nélküled,
mosollyal engeded,
s mert rádborul a pillanat,
te messze kergeted.

Megadta magát
az utolsó csodád,
lándzsája koppan,
pajzsa elborult,
ajka ostora még
húzott rád vagy kettőt,
s a reménység hada
daccal elvonult.

A téren már csak csend honol,
nincs több felvonás.
Ködfüggöny hull,
meghajlik
a lelkifurdalás.