Nyomokban embert

Hol van a lelked?
Régi, kopott?
Nincs többé álmod, hát
másét lopod.
Miért is hittem?
Falánk a hit.
Falja a gőgöm
szilánkjait.
Mosom kezem!
Naiv kis áldás,
lyuk a zseben.
Nekem te túl jó?
Gőgöm nyakán
marad az édes,
csinált magány.
Legyél te innen
elérhető,
lelked, ha untat,
cserélhető.
Érts meg, ha embert
belül találsz.
Nyomokban mogyorót
allergiám!



Legjobb megzenésített vers evör! / Best poem as a song



https://www.youtube.com/watch?v=PcPmokVbz3A


Radnóti Miklós: Bájoló

Rebbenő szemmel
ülök a fényben,
rózsafa ugrik
át a sövényen,
ugrik a fény is,
gyűlik a felleg,
surran a villám,
s már feleselget
fenn a magasban
dörgedelem
vad dörgedelemmel.
Kékje lehervad
lenn a tavaknak,
s  tükre megárad.
Jöjj be a házba,
vesd le ruhádat,
már esik is kint,
vesd le az inged.
Mossa az eső
össze szívünket.



Enchantment by Miklos Radnoti

I’m sitting in the brightness
and scowling in the glare,
a rosebush is leaping
over the hedgerow,
the light leaping also
as the rain-clouds gather,
lightning streaks by
and the lash of thunder
clashes with thunder
again and again, high
high up in the sky,
below them the blue
of the lake is withering,
its waters rising –
come into the house
and take off your dress,
out there it is raining,
and take off your blouse
and let the rain, the rain
wash our hearts together.

Ország-Land, Thomas

Erőm

Kicsi titkom,
apró, csöndes erőm,
halvány derűm,
lassan settenkedő
pirosság a fülig.
Falának feszülő
fogoly a torokban.
Kitörést kerülő,
lázadást elnyomó
józanság: szánalom!
Nevetve indulok
kiégni száz fokon.




Vonaton

Előveszem a jegyem, erre pár másodpercen belül mindenki a jegyét keresi. Még a nekem háttal ülők is.
Láncreakció, fuckyeahh!

Ars poetica




Pálcát ide,
tust kezembe
most! Parancsom
zengjen!
Sugall, keres,
múzsám kacag,
hajszol, üldöz
engem.
Most! Már fogom,
mártom rögtön,
húz a vonal
érzem,
hopp! Egy paca.
Dobhatom ki,
ezt is
elvetéltem.






Katonabaj




Szikkadt vagyok, száraz.
Cseppnyi együttérzés párolog
húzza dacos számat
értetlen mosolyra.

Ború, könnyek, kudarc,
mit nekem! Mosolygok gúnyosan,
minden katonabaj,
holnap elfelejted.

Tétova kezem remeg,            
tán szögesdróton húznád át…
Nem mozdul, nem lehet
válladon nyugtatni.

Kong idebent, üres,
kívülről is hallani, tudom
helyét a süket,
száműzött kérdésnek.








Mezítláb




Nekem már jó így.
Nem sír a csend,bár
nem vallanak csodák.



Nekem ma nem kell
kiszáradt álom,
hobbiból üldözöm a magányt.



A kávé sem segít
lelkesebbnek lenni,
ma nem kell az ebéd.



Menjünk mezítláb
gyermekebb jövőbe,

felnőttségünk elé.








máshogy

felejtsd el,hogy az egy fa vagy egy pocsolya, és engedd, hogy átfolyjon a sok lehetetlenség az agyadon. pontosabban lehetőség.
ki lehet nyitni, mint egy csapot.