Tavasz


Jácint szaga,
tavasz, bor, őrület!
Csók, és csók, és
levegőnyi szünet.
Játék-mosoly,
vicc simít bőrömön,
édes, édes,
keserédes öröm!
Ölel, táncol,
soha meg nem unva,
pörög, pörög
szemeit lehunyva
súgja, kéri
feledjem a telet,
sírva örül,
s azt hazudja szeret.




Farkasmagány utca


Szél-lovagol
szárnyase pille,
nalátod levét issza,
vattacukor-felhők hátán
lába nyoma mezítelen
dac-valóság
álomholnapnak:
csévélje mádat vissza
múltad fűszerillatú táján,
bár megállni reménytelen.
Lezárt alagút
célegyenesébe jutva
záptojáson kotlasz;
nincsen-urad karjába zár.
Éjfél kacsint,
csillaga hullva;
ez a farkasmagány utca.
Nincs köve, nem botlasz,
hajad szemedbe, kalap, kabát.